2007. január 27., szombat
Ketten voltak, és a Peremen ülve lógázták a lábukat a semmibe.
- Szép dolog, mondhatom - mondta az egyik.
A másik megvonta a vállát és nem szólt semmit.
- De hát miért csinálja? - kérdezte az első.
- Éppenséggel nem csinálja.
- Jó, hát akkor miért nem csinálja?
- Honnan tudjam? Hát mi vagyok én?
Az első egy pillanatra megmerevedett, aztán lassan oldalra fordította a fejét, áthatóan a másikra nézett és kérdőn felvonta az egyik szemöldökét. Ő volt a Fényhozó.
A másik komoly képpel visszabámult rá, aztán elvigyorodott.
- Jól van, na - mondta - Csak vicc volt.
Ő volt Főnök a Felhők Felett.
- Rém tréfás vagy mostanság - mondta a Fényhozó. Néhány percig rosszalló arckifejezéssel hallgatott, aztán dühösen kifakadt.
- Ezt nem teheti!
- De igen. Megteheti. A Szabad Akarat Egyezsége szerint.
- Jó, tudom, hogy valójában megteheti. Ez csak egy amolyan frázis.
- Ccc...
- Te csak ne ciccegj nekem!
- Jól van na, nyugodjál már meg.
- Jó.
- Jó.
Megint hallgattak egy pár percig.
- Én ezt egészen egyszerűen nem értem - mondta a Fényhozó egy kis idő elteltével - Egyre többen kezdték megkedvelni. Az emberek elkezdtek érdeklődni a dolgai iránt. Még azon a versenyen vagy mi a fenén is díjazták. Ennek azért inspirálólag kellene hatnia, nem?
- De. Általában véve igen. De hát ő nem így működik. Hiszen tudod, hogy milyen.
A Fényhozó elhúzta a száját.
- Igen - mondta - Pontosan tudom, hogy milyen.
Mogorván bámult lefelé a Peremről a semmibe.
- Most mit csinál? - kérdezte.
Főnök a Felhők Felett egy pillanatra behunyta a szemét.
- Alszik - felelte aztán.
- Nagyon konstruktív. Csak nehogy megerőltesse magát.
- Mintha némi szarkazmust hallanék ki a hangodból.
- Nem mondod.
Főnök a Felhők Felett vállat vont és nem mondta.
- Ez így nem tisztességes - csattant fel újra a Fényhozó.
- Ó - Főnök a Felhők Felett érdeklődve felvonta az egyik szemöldökét - És úgy mégis, mióta törődsz te azzal, hogy mi a tisztességes és mi nem az?
- Itt most nem erről van szó - magyarázta a Fényhozó - Pontosan nagyon jól tudod, hogy hogy értettem.
- Igen, tudom - ismerte be a másik - Csak hát ez elég érdekesen hangzott pont a te szádból.
- Az, hogy az vagyok, aki, még nem jelenti azt, hogy nem tartok tiszteletben bizonyos szabályokat.
- Jól van na, azért nem kell mindjárt megsértődni.
- Nem sértődtem meg. Egyszerűen csak helytelenítem ezt az egészet.
- Aha.
Néhány percig megint csak hallgattak.
- És akkor most mi lesz? - kérdezte végül a Fényhozó.
- Fogalmam sincs - felelte Főnök a Felhők Felett és komótosan feltápászkodott - Majd csak lesz valahogy.
- Na persze... - mondta grimaszolva a másik és ő is felállt - Majd csak lesz valahogy...
A következő pillanatban már nem voltak sehol.
...
Majd csak lesz valahogy.
...
na persze
::
2006. november 11., szombat
Budán azért más.
- Szóval átigazolsz - mondta Hóhér Apu.
- Át - bólintottam.
- A budai leányvállalathoz.
- Oda.
- És jobb lesz ott neked?
Vállat vontam.
- Majd meglátjuk. Annyiban biztosan, hogy egyszerűbb Hűvösvölgyből a Vízivárosba eljutni, mint Kőbányára.
- Az biztos - Hóhér Apu belekortyolt az italába, aztán folytatta - Tudod, én kisvárosi gyerek vagyok. Nekünk Budapest egyszerűen csak Pest. Egy időben egyszerűen nem bírtam megérteni azokat a palikat, akik arra a kérdésre, hogy ők pestiek-e, azt válaszolták, hogy nem, ők budaiak. Akkoriban azt hittem, hogy egy ostoba, elitista, sznob baromság ez az egész. De most, hogy már vagy tíz éve itt lakok, kezdem én is érzékelni a különbséget. Érted, ugye?
- Persze.
- Egyszerűen arról van szó, hogy Budán azért más. Éppen csak egy kicsikét. Néha alig lehet észrevenni, de más. Mások az emberek, mások a kirakatok. Más a levegő. Még a csövesek is mások.
történt ugyanis, hogy
A söröző a piac mellett volt a Kolosi téren. Egyszerű, szolid kis hely, nem túl fényűző, de nem is lepukkant. Hóhér Apu békésen ücsörgött egy asztalnál egy csésze kávé és egy korsó sör társaságában. Egy idő után arra lett figyelmes, hogy a leányzó a pultból őt fikszírozza. Éppen kezdett volna örülni, amikor rájött, hogy mégsem ő a figyelem tárgya, hanem valami más, ami mögötte van. Megfordult és úgy találta, hogy egy nem túl bizalomgerjesztő, cuvaxos külsejű úriember áll kint az ajtó mellett és elmélyülten tanulmányozza az oda kifüggesztett táblát, ami azt adta az emberek tudtára, hogy ezen a helyen tizennyolc éven aluliakat és ittas személyeket nem szolgálnak ki. A csövi bizonytalanul toporgott egy kicsit, aztán elhatározta magát és benyitott.
- Elnézést kérek - mondta udvariasan a pultoslánynak - Igazán részeg vagyok. Bejöhetek?
::
2006. október 31., kedd
Sokáig csak a sötétség volt.
Időnként képek bukkantak fel a mélyén, néha álló-, néha mozgóképek, talán álmok, talán emlékek, de többnyire nem volt más csak a sötétség és a süket csönd.
Egy örökkévalóságig tartott.
...
Az eszmélet lassan, lomhán úszott vissza.
Először a hangok jöttek, tompán, távolian, emberek hangjai és gépeké, aztán a szagok, némelyik ismerős, némelyik idegen, végül a fény játéka a szemhéj belsején és a furcsa, fémes íz a szájban.
...
- Hol vagyok?
A kérdés félúton az agya és a szája között megtorpant, zavartan téblábolt egy kicsit, aztán visszasüllyedt a sötétségbe ahol a Ki Nem Mondott Dolgok és a Fel Nem Tett Kérdések tanyáznak.
A falak fehérek voltak, fertőtlenítő szaga érződött a levegőben és egy infúziós állvány állt az ágy mellett baloldalt.
Teljesen nyilvánvaló volt, hogy egy kórházban van.
- Hogy kerülök ide? - jött a következő kérdés.
- Lám csak, lám - felelte egy hang - Valaki végre felébredt.
Nagyon ismerős hang volt.
Tisztára úgy hangzott, mintha...
- Hát te meg mi a lószart keresel itt? - nyögte.
- Köszönöm kérdésedet - mondta Halott Cimbi - Remekül.
- Ó, hogy egyem meg azt a protokolláris kicsiny szívedet.
Sóhaj.
- Na jó. Tehát akkor: szia! Hogy vagy?
- Már hogy ne lennék.
Újabb sóhaj.
- Értem. És mit keresel itt?
- Na mégis, mit gondolsz?
Halott Cimbi vigyorgott, mintha legalábbis muszáj lenne neki.
- Muszáj vigyorognom - magyarázta - Mert sajnálat ide, szánalom oda, egészen egyszerűen röhejesen nézel ki. A fejed olyan, mintha úgy rakták volna össze patchwork-szakkörön.
Taxiban Utazó óvatos mozdulatokkal kikászálódott az ágyból, odavánszorgott a mosdókagylóhoz és szemügyre vette magát a fölötte lógó tükörben. A látvány nem vidította fel túlságosan.
- Nem tudod véletlenül, hogy mi történt velem? - kérdezte.
- De igen - felelte Halott Cimbi - Egészen véletlenül tudom.
- Elmeséled?
- Nem.
Taxiban Utazó ezen kissé megütközött.
- Na és miért nem?
- Mert pillanatnyilag nem fontos. Ami pillanatnyilag fontos, az az, hogy végre magadhoz tértél.
- Na jó, de...
- Majd ha eljön az ideje, emlékezni fogsz - mondta Halott Cimbi rejtélyesen, aztán sarkonfordult, kinyitotta a ruhásszekrényt, belépett és magára csukta az ajtót.
- Hé! - hördült fel Taxiban Utazó - Most meg mi a fenét szórakozol?
Odalépett a szekrényhez, kinyitotta, az azonban néhány ruhát leszámítva üres volt.
- A francba - nyögte.
Visszaténfergett az ágyhoz, lerogyott a szélére és azon kezdett el tűnődni, hogy vajon mi jön majd legközelebb.
::
2006. október 30., hétfő
...
hatásszünet
...
::
2006. szeptember 2., szombat
KÖZJÁTÉK #2
INTERLÚD
::
2006. augusztus 28., hétfő
Már csak ez hiányzott.
- Hé! - ordította PszichoPeti.
- Na neee... - nyögte Taxiban Utazó kétségbeesetten.
- Ezer éve nem láttalak! Ez hülyeség, csak hat hónapja. Na jó, tényleg. Annyi lehet. Ugye? Ja. Ja. Aztán mi van veled, semmi?
- Az.
- Az jó, az jó! És tényleg voltál Szingapúrban?
Taxiban Utazó megrökönyödött.
- Már miért lettem volna én Szingapúrban?
- Mert az a legjobb hely a világon! Á, baromság. Haiti sokkal jobb. Hát, az lehet. Bár még nem voltam egyiken sem. Na, mindegy. És hol voltál a nyáron?
- Legutóbb a Szigeten.
- Ó, az pompás! És volt sok buli meg tánc?
- Nem. Mindenhol a Bartók rádió szólt és ha valaki megpróbált táncolni, azt elvezették a biztonsági őrök.
- Tényleg?
Taxiban Utazó halántékán lüktetni kezdett egy ér.
- Nem - felelte - Csak úgy mondtam.
- Aha. Aha. Persze. És mondd csak, voltak csajok? Tudod, nők.
- Nem bazmeg, nem voltak. Ott volt vagy négyszázezer ember, és mind férfi volt.
- Tényleg?
- NEM!
- Jól van na, jól van. Nem kell mindjárt ordítani. Különben is, mitől vagy ilyen ideges?
- Tőled!
- Tőlem? Miért?
- Mert kezdek agyfaszt kapni a hülyeségeidtől.
- Jaj, ne csináld már! Most komolyan.
- Most komolyan.
- Aha. Aha. Vagy úgy. Na jó. Te, képzeld!
- Képzelem.
- El fogok utazni Brazíliába.
- Csakugyan?
- Igen. Tudod, olvastam valahol a pillangó-effektusról. Tudod, amiben az van, hogy ha az Amazonas mentén egy pillangó megrebbenti a szárnyát, attól hatalmas vihar vonul végig Európán.
Taxiban Utazó rosszat sejtett.
- Értem - mondta - És?
- És mivel a júniusi nyaralásomat teljesen tönkretette a vihar, elhatároztam, hogy megkeresem azt a kurva lepkét és agyonütöm.
Taxiban Utazó mély és fájdalmas sóhajt hallatott.
- Ez mindenesetre eléggé sajátos értelmezése a pillangó-effektusnak - mondta.
- Gondolod?
- Gondolom.
- Mindegy - folytatta PszichoPeti vidoran - Nekem eléggé ésszerű ötletnek tűnik.
- Azt mindjárt sejtettem. Nos, hát akkor viszlát és jó utat!
- Köszönöm! Még találkozunk!
A csapos nagyon értette a csíziót. Amikor meglátta Taxiban Utazó arckifejezését, azonnal töltött neki egy konyakot.
::
2006. augusztus 21., hétfő
- Ó, a francba!
- Mi van?
- A lottó.
- Mi van vele?
- Elfelejtettem feladni.
- És?
- Mi az, hogy és?
- Egy kötőszó. Tehát?
- Tehát lemaradtam a sorsolásról.
- Majd feladod ezen a héten, és akkor a következőről nem maradsz le.
- De lehet, hogy pont most nyertem volna.
- Ész, te ugyebár afféle mérnök vagy, és mint ilyen, pontosan tisztában vagy vele, hogy ez mennyire valószínű.
- Igen, de...
- Ennek az esélye körülbelül annyi, mint annak, hogy ránk essen egy hangversenyzongora.
A következő pillanatban egy hatalmas fekete tárgy zuhant melléjük fülsüketítő robajjal és ízzé-porrá tört a betonon.
Taxiban Utazó, miután megbizonyosodott arról, hogy mégsem kapott szívinfarktust, közelebb lépett a valamihez. Elkerekedett szemekkel bámulta a szanaszét repült fadarabokat, a fekete és fehér billentyűket, a szakadt, össze-vissza kunkorodó húrokat és a fedélen olvasható "STEINWAY" feliratot. Fejét csóválva lassan felnézett a kéken ragyogó nyári égre és elhúzta a száját.
- Nagyon vicces - mondta.
Főnök a Felhők Felett a hasát fogta a röhögéstől.
::
2006. augusztus 14., hétfő
Hogyan haragítsuk magunkra embertársainkat?
- Könnyen, Gyorsan, Hatékonyan! -
Hatodik lecke: a Szupermarket
- Megtudhatnám, mi van a hátizsákban?
- Hát, elvileg éppenséggel megtudhatná. De nem fogja.
A biztonsági őr szemmel láthatólag nem erre a válaszra számított. Rosszalló, egyszersmind marcona tekintettel méregette Taxiban Utazót.
- Ugye tudja, hogy ellenőrizhetem a csomagja tartalmát? - kérdezte.
- Hát persze. Sőt, még a területre való belépésemet is megakadályozhatja. De nem hinném, hogy a főnökei túlságosan örülnének ennek, lévén hogy befelé tartok, és gyaníthatólag pénzt szándékozok elkölteni.
Ez megint csak nem az a válasz volt, amire a biztonsági őr számított.
- Jól van, nagyokos - mondta - Még látjuk egymást.
- Részemről a szerencse - felelte Taxiban Utazó egykedvűen - Rendkívüli módon élveztem a magával való társalgást. Mélyenszántó volt, mint egy Robi 50-es rotációs kapa.
A biztonsági őr arca kezdett enyhén lilás színezetet ölteni. Kinyitotta a száját, feltehetően valami frappáns visszavágásra készülve, de Taxiban Utazó egyszerűen hátat fordított neki és faképnél hagyta.
Hétfő délután volt. A szupermarketben hangyákként nyüzsögtek az emberek, hogy feltöltsék kamráik hétvége alatt megcsappant készleteit. Taxiban Utazó a bevásárlókosárba pakolta a megvásárolni kívánt cikkeket, aztán gondolt egyet és odabaktatott a polchoz, amelyen különféle kávék sorakoztak katonás rendben. A következő negyed órát azzal töltötte, hogy vagy két tucat csomagról leszedte az átlátszó ragasztószalaggal felerősített vékony fémcsíkokat, amik az elektronikus áruvédelmet voltak hivatottak szolgálni, aztán észrevétlenül elhelyezte őket különféle stratégiai pontokon, úgymint: kigyúrt fiatalemberek atlétatrikója, öreg hölgyek retikülpántja, ifjú hölgyek övtáskája és elegáns hivatalnokok zakója. Dolga végeztével beállt egy kassza előtt a sorba.
Fizetés után áthaladt a szenzorkapu és a biztonsági őr vizsla tekintetének kereszttüzén, aztán az előtérben található kis büfében vásárolt egy presszókávét és a pultra könyökölve várta, hogy elkezdődjön az előadás.
A biztonsági őr feje tíz perc múlva már akkora volt, mint egy Zil-plató. A szenzorkapuk folyamatos sípolása közepette kétségbeesetten rohangált egyik kasszától a másikig, csomagokat vizsgált hasztalan, embereket küldött át a kapukon újra és újra, és úgy általában véve nem tűnt túl boldognak. Taxiban Utazó már csaknem megsajnálta.
- Hé! - kiáltott oda neki.
Az őr összerezzent és űzött tekintettel nézett rá.
Taxiban Utazó elvigyorodott.
- Ha még mindig olyan kíváncsi rá, akkor most megmutatom, mi van a hátizsákomban.
::
2006. augusztus 8., kedd
Hát újra eljött.
Taxiban Utazó 2002 óta minden áldott évben megfogadta, hogy nem, soha többé. Esetleg egy-két napra. De egy teljes hétre? Na nem. Egy hét túl sok ebből. Öt nap után már minden porcikád sajog, a szemeid égnek és alig várod, hogy végre vége legyen, hiába, többé már nem vagy tizennyolc, amikor a fiatalság örök és a nyár soha nem ér véget.
És a nyárból ősz lett, az őszből tél, a tél tavaszba fordult és végül újra beköszöntött a nyár.
És Taxiban Utazó újra csak ott találta magát, egy teljes hétre, és fütyült rá, hogy többé már nem tizennyolc, mert ha úgy akarta, akkor annyi volt mégis, mert a fiatalság örök és a nyár soha nem ér véget.
És nyár volt újra.
Taxiban Utazó a forgóvilla "TÁVOZÁS" panelján benyomta a "KI - SZABADSÁG" feliratú gombot és az olvasóegységhez érintette a mágneskártyáját. A szigonyzár kattant egyet és ő kilépett a börtön kapuján. Néhány másodpercre megállt, arcát behunyt szemmel az ég felé fordította és nagyokat lélegzett a hajnali levegőből. Végül kinyitotta a hátizsákját, elővett belőle egy darab papírt és a négy sarkánál fogva celluxszal észrevétlenül a bejárati ajtóra ragasztotta.
A papíron a következő szöveg állt nagy, nyomtatott betűkkel:
SZABADSÁG MIATT ZÁRVA
KULCS A LÁBTÖRLŐ ALATT
A villamosmegállóban még hallotta, ahogy a munkába érkező parancsnok a kapuhoz érve teli tüdőből üvöltözni kezd a gyanútlan kapussal, aztán befutott a huszonnyolcas és ő felszállt, és többé már semmi nem számított, mert a fiatalság örök és a nyár soha nem ér véget.
::
2006. július 31., hétfő
Ó, azok a kedélyes nyári délutánok!
Az ember kibóklászik az erdőbe, élvezi a friss levegőt, a fák és az aljnövényzet buja illatát, a madárcsivitelést, és nem utolsó sorban a civilizáció zajainak viszonylagos hiányát.
Este pedig nekiáll az elmaradhatatlan nyársalásnak.
- Ész nem jön? - kérdezi Rico.
- De igen - feleli Fürge - Hatra itt lesz.
Úgy fél óra múlva Ész csakugyan megérkezik. Hátán egy szemmel láthatólag degeszre tömött, nyolcvan literes túrazsákot cipel.
- Látom, készültél - mondja Fürge - Én hoztam kolbászt és szalonnát, Rico meg hagymát és kenyeret. Nálad mi van?
- Tüzifa - feleli Ész.
Néhány másodperces csend támad.
- Hogy micsoda? - kérdez vissza Fürge hitetlenkedve.
- Tüzifa - ismétli Ész készségesen - Tudjátok, tavaly átálltunk a vegyes tüzelésű kazánról a gázfűtésre, így megmaradt egy nagy rakás tüzelő...
- Te képes voltál Újpestről felszambázni a Hármashatár-hegy tetejére a hátadon harminc kiló tüzifával?
- Nos, ööö, igen...
- Tüzifával?! Az erdő közepére?!
- Hát, még így is van otthon vagy hat köbméter, gondoltam, legalább egy részét elhasználhatnánk...
- Fiú, neked elmentek otthonról.
- De hát...
- Jézus a biciklin - mondja Rico ábrándos tekintettel, aztán kinyit egy doboz sört.
Este biliárdozni megyünk.
Ész hozza az asztalt.
::
2006. július 26., szerda
Csöngött a telefon. Taxiban Utazó felvette.
- Tessék - szólt bele.
- Gratulálok - mondta Halott Cimbi.
- Micsoda?
- Mondom, gratulálok.
- Ó. Hát köszönöm, ez igazán kedves. Na és mihez?
- Nézd meg a goldenblog.hu-t, te hülye!
Taxiban Utazó megnézte.
- Mi az isten...? - dünnyögte.
- Jó kérdés - gondolta Főnök a Felhők Felett, aztán odalépett a könyvespolchoz és levette a "Teológia és egzisztencializmus" című könyvet.
...
Köszönet mindenkinek!
::
2006. július 18., kedd
Taxiban Utazó be volt állva, mint a nagykörút péntek délután.
Este volt, hat óra tájt, a színpadon különféle népek tevékenykedtek, és Taxiban Utazó fejében a következő gondolatok villantak fel:
Itt biztosan valami koncert lesz.
meg
Asszem, most már tényleg el kéne menjek pisálni.
és persze
A speciális relativitáselmélet a Lorentz-transzformációval egy az egyben kimondja, hogy a transzformáció szimmetriája a természetnek.
Bár, közelebbről megvizsgálva, az utolsó gondolat valószínűleg mégsem az ő fejében villant fel. No, mindegy.
A gondolatokat tett követte és Taxiban Utazó elindult, hogy becserkésszen egy Toi-Toi állomást. Három perc alatt leírt egy EKG-görbére emlékeztető útvonalat, majd váratlanul a szó szoros értelmében belebotlott országos barátnéjába, Zsülbe, aki a kedvesével - továbbiakban: Fiú - a színpadon folyó tevékenységet figyelte.
- Szevasztok! - köszönt rájuk lelkesen.
- Jézusmáriám, hát te meg hogy nézel ki? - viszonozta Zsül az üdvözlést.
Taxiban Utazó bizonytalanul vállat vont.
- Nemtom. Hogy nézek ki?
- Rettenetesen részegnek.
- Hát, az lehet.
A színpadon Tibicsoki András éppen azt magyarázta a hallgatóságnak, hogy szevasz turista a jobb oldalon, meg hogy szevasz turista a bal oldalon. Taxiban Utazóban homályos sejtelem ébredt.
- Figyelj csak - mondta - Szerintem itt valami koncert lesz.
- Egen. Már vagy háromnegyed órája játszanak.
- Ó.
- Nem úgy volt, hogy négy körül érkezel?
- Deeeee. Akkor is érkeztem.
- Dehát még csak hat óra van. Hogy a fenébe tudtál röpke két óra alatt ennyire ordenáré módon berúgni?
Taxiban Utazó ekkor kifejtette, hogy rögtön az érkezése után valahogy elkeveredett egy sátorhoz, ahol éppen férfiaknak tartottak vizespóló-versenyt, itt rejtélyes módon második helyezést ért el, boldog tulajdonosává válva ezáltal egy tucat dobozos sörnek és fél literpálinkánakbarack ízű szeszesitalnak. A nyeremény nagyját rövid időn belül magáévá is tette, és mivel egész nap nem evett semmit, ez meg is hozta a fent látható eredményt.
- Azért vigyázhatnál magadra. Úgy nézel ki, mint egy zombi.
- Á, nincs semmi bajom. Csak rettenetesen kell pisálnom.
- Hát akkor hajrá - mondta Zsül - Remélem, ezt a tizenöt métert még meg tudod tenni a saját lábadon.
- Azt én is remélem - felelte Taxiban Utazó, és örvendezve fedezte fel, hogy tizenöt méterre csakugyan található három kabin. Be is célozta a bal oldalit, megindult a jobb oldali felé, majd mandínerből megérkezett a középsőbe.
Dolga végeztével kibotorkált, felbontott egy újabb sört és úgy találta, hogy Zsül időközben felült valakinek a nyakába, és az a valaki nem Fiú.
- Hé - mondta neki, miközben Dénagylajos azt fejtegette a színpadon, hogy nehéz a dolga a katonának - Itten alighanem valami koncert lesz.
- Én is úgy nézem.
- Ja. Ja. Te, figyelj csak. Akinek mostan a nyakában ülsz, az nem Fiú, ugye?
- Hát nem. Ő bizony Feri.
- Aha. Aha. Értem. No, jól van. Csak úgy kérdeztem. Nem azért, mintha nem ülhetnél más nyakába, csak tudod, gondoltam, megkérdezem.
- Oké.
- Te, Zsül...
- Én nem vagyok Zsül.
Taxiban Utazó meghökkent.
- Te nem vagy Zsül?
- De nem ám.
- Biztos?
- Biztos.
Lassan, csikorogva megmozdultak a fogaskerekek.
- Te nem vagy Zsül.
- Tényleg nem.
- Ezért van az, hogy akinek a nyakában ülsz, az nem Fiú?
- Hát igen, gyaníthatólag ezért.
- Értem.
Taxiban Utazó eltöprengett egy percre, aztán felvidult.
- Nos, hát így is jó. Sziasztok!
- Szia!
Taxiban Utazó elindult a színpad felé, ahol különféle népek flangáltak.
- Szerintem itt valami koncert lesz - gondolta.
Hát, valahogy ilyesformán történtek a dolgok tavaly Velencén.
És hogy idén mi lesz?
Nos, rövidesen kiderül.
::
2006. július 13., csütörtök
Néha eltűnődök azon, hogy valóban a megfelelő hivatást választottam-e.
egyrészről ugye
"A Magyar Köztársaság függetlenségének, alkotmányos rendjének, valamint a lakosság és az ország anyagi javainak védelmét ellátó szervek hivatásos állományától az állam tántoríthatatlan hûséget, bátor helytállást követel. A hivatásos állomány tagjai a törvények és más jogszabályok, valamint a nemzetközi jog elõírásainak megfelelõen, a fegyveres szervek feladataihoz igazodó szakmai ismeretek birtokában különleges közszolgálatot teljesítenek. Az Országgyûlés - elismerve a hivatásos szolgálattal járó nagyobb áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülés indokoltságát - a fegyveres szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról a következõ törvényt alkotja..."
/1996. évi XLIII. törvény a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról, azaz a HSZT/
"...esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz hű leszek; az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom; a szolgálati kötelezettségeimet, ha kell, életem kockáztatásával is teljesítem..."
/a fegyveres rendvédelmi szervek hivatásos állományának szolgálati esküje/
másrészről viszont
Az eligazításnak vége. A belsősök elindultak a körletekre, hogy átvegyék a szolgálatot, a külsősök utánam ballagnak a töltő-ürítő helyiségbe, hogy betárazzák a fegyvereiket. Lassan mindenki végez, már csak Sanyiőrmester vár a sorára. Végül ő is bejön és rutinos, gyors, szakavatott mozdulatokkal betárazza a 12x70-es lőszereket a Mossberg sörétes puskába. Ezzel a konfigurációval még egy támadó elefántot is keresztül lehet lőni. Amikor az utolsó ólom is a helyére kerül, Sanyiőrmester hozzám fordul és imigyen szól:
- Mivel az állatok már mind meghaltak, mostantól egymásra fogunk vadászni.
Megáll bennem az ütő.
Néhány másodpercig csak pislogok, miközben a következő gondolatok villannak át rajtam: először is, ma este nem szeretnék a Sanyika őrzésére bízott területre tévedni, másodszor, egészen biztos, hogy ezek után jó ötlet kiengedni ezt a palit egy koppig töltött rohampuskával az éjszakába, harmadszor, úgy egyáltalán, hogy merül fel egy ilyen gondolat valakinek az agyában? "Mivel az állatok már mind meghaltak..." Jézusmáriásatyaúristen.
- Te, Sanyika - nyögöm - Úgy mégis, hogy jut az eszedbe ilyesmi?
Sanyiőrmester néhány másodpercre elmélázik, majd felvidul, és így felel:
- Hát, némi gondolkodás után.
::
2006. július 6., csütörtök
Deadtime Stories
Halott Cimbi kalandjai
Halott Cimbi leszállt a magas lóról és körülnézett.
Amikor meglátta a lerobbant viskó oldalának támaszkodó öregembert, biccentett egyet, csak úgy magának, mint aki pont valami ilyesmire számított, aztán megindult felé.
- Aggyisten! - köszönt rá.
Az öreg mogorva pillantással mérte végig.
- Maga kicsoda? - kérdezte.
- Én? Én ugyan nem.
A Mogorva Öregember feje némileg egy busó-álarcra emlékeztetett, és az összképen egy cseppet sem javított a vonásaira kiülő megrökönyödés. Halott Cimbi vigyorgott, mint egy rámenős Amway-ügynök.
- Mit akar? - kérdezte az öreg.
- Ó, csak a helyi Kapcsolódási Pontot keresem.
- Gondolhattam volna. Ki küldte ide?
- Ha elmondanám, meg kellene hogy öljem.
- Jó vicc. Van valami azonosítója?
- Már hogy a fenébe ne lenne.
- Hadd lássam!
- Nem adhatom oda.
- Aztán miért nem? - firtatta a Mogorva Öregember.
- Mert tyúkok ülnek rajta - tájékoztatta Halott Cimbi.
- Csoda vicces. Maga mindig ilyen hülye?
- Á, szó sincs róla. Csak különleges alkalmakkor.
A Mogorva Öregember dörmögött valamit a bajusza alatt, aztán becsoszogott a viskóba. Kisvártatva visszatért és Halott Cimbi kezébe nyomott egy fél kalapot.
- Hát ez meg mi a rosseb?
- Sose törődjön vele - mondta az öreg - Csak vigye magával. Ha eljön az ideje, majd megérti.
- Aha.
- Amúgy meg arra menjen! - intett a távoli, erdős lankák felé - A dombon túl vagy fél napi járásra talál egy kis falut. Menjen be a kocsmába és keresse Rubin Hódot. A többit majd ő elmondja.
Halott Cimbi bólintott, majd a fél kalappal a kezében szó nélkül elindult a jelzett irányba.
Valahol tizenkettőt ütött valami.
folyt. köv.
::
2006. június 29., csütörtök
Hogyan haragítsuk magunkra embertársainkat?
- Könnyen, Gyorsan, Hatékonyan! -
Negyedik lecke: a Söröző
Meleg volt, nagyon, szellő sem rezdült, Taxiban Utazó meg izzadt, mint zsírdisznó a szaunában. Betért tehát egy sörözőbe, hogy folyadékot töltsön kitikkadt szervezetébe. Odabent kellemesen hűvös volt. A közönség halkan zsongva, megbűvölten bámulta a söntés oldalfalára erősített polcon tanyázó nagyképernyős televíziót.
Taxiban Utazó letelepedett a pulthoz és rendelt egy italt. A közönség izgatott morajlása felerősödött, majd amidőn a Fehérruhások leleményes módon elhelyezték a labdát a Pirosruhások kapujában, hangos üdvrivalgássá fokozódott. Taxiban Utazó szélesen elvigyorodott, felállt és lelkesen felordított.
- Italt mindenkinek!
A közönség hálás pillantásokat vetett rá, aztán mindenki a pulthoz csődült, fél szemmel továbbra is a televíziót figyelve. Mialatt mindenki megkapta az italát, Taxiban Utazó kényelmesen megitta a magáét. Végül a pultra helyezett egy bankjegyet és továbbra is vigyorogva újra elordította magát.
- Számlát mindenkinek!
Az arcokon végbemenő változásokat sajnálatos módon már nem tudta tüzetesebben megvizsgálni, mert sietős léptekkel távozott.
::
2006. június 23., péntek
KÖZHELY
::
2006. június 19., hétfő
Ó, azok a hosszú, unalmas nyári délutánok!
Taxiban Utazó arra a megállapításra jutott, hogy az unalmasabb napokon egy óra legalább kilencvenhat percig tart. Alsó hangon. Az unalom minősített eseteinél ez a szám egészen százötvenháromig is emelkedhet. Délután fél négy múlt pár perccel, a levegő fülledt volt és forró, a következő program pedig csak hat órakor esedékes, és ez a hat óra olyan távolinak tűnt, mintha legalábbis egy másik évtizedben lenne.
Taxiban Utazó unatkozott. És amikor Taxiban Utazó unatkozott, abból rendszerint semmi jó nem szokott kisülni. Néhány percig tétlenül ácsorgott és szórakozottan mustrálgatta a lenge ruhás lányokat. Hirtelen eszébe jutott valami. Szája gonosz kis mosolyra görbült, aztán céltudatos, energikus léptekkel elindult.
- Ezt nem teheted - suttogta valahol belül a Jobbik Énje - Ennyire mocskos szemétláda nem lehetsz!
- Ó, dehogyisnem - torkolta le azonnal - Csak figyelj!
így aztán
Taxiban Utazó belépett a könyvtárba. Harsányan ráköszönt a pultja mögött gubbasztó könyvtárosnénire, aki föl se nézve, kelletlenül visszamorgott neki valamit. A nagy, hűvös, hodály-szerű csarnok kongott az ürességtől. Taxiban Utazó célba vette a hátulsó sort, ahol két teljes polcot foglaltak el a detektívregények.
A következő néhány órában módszeres alapossággal haladva, egyesével levette a polcról a krimiket. Minden darabot gondosan megvizsgált, figyelmesen, de gyorsan átolvasta az utolsó fejezeteket, levonta a megfelelő következtetéseket, majd az első oldalra lapozott és nagy, nyomtatott betűkkel odaírta, hogy ki volt a gyilkos.
Két és fél óra múlva elégedett mosollyal távozott.
...
- Negyed órát késtél - állapította meg Ész.
- Valóban - hagyta rá Taxiban Utazó - Akadt egy kis elintéznivalóm.
- Na, mindegy. Menjünk.
- Jó. Menjünk.
És mentek.
...
Odalent az irodájában Lucifer, a Fényhozó elégedetten felkuncogott. Elővette a tollát és egy újabb strigulát húzott a megfelelő helyre.
Főnök a Felhők Felett elnézően mosolyogva megcsóválta a fejét, aztán felvette a telefont és rendelt egy mexikói pizzát extra adag chilivel.
::
2006. június 15., csütörtök
KÖZJÁTÉK
::
2006. június 12., hétfő
Az élet csupa meglepetés.
Hóhér Apu békésen sodródott a tömeggel a Heathrow kettes terminálján. Átjutott az útlevél-ellenőrzésen és a csomagvizsgálat felé tartott, ahol az unott brit tisztviselők szúrópróbaszerűen kiszólítottak néhány utast, hogy a poggyászukat behatóbb vizsgálatnak vessék alá. Hóhér Aput persze azonnal kiszúrták maguknak. Ez teljesen érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy Hóhér Apu nagyjából úgy fest, mint Dolph Lundgren, csak valamivel kevésbé filigrán és nőies.
Hóhér Apu öt kedélyes napot töltött Albionban a barátnőjénél. Mivel ugye az ember lánya időről-időre frissíti a ruhatárát, valamint egy év alatt óhatatlanul vásárol ezt-azt, a fent említett barátnő szembesült a ténnyel, hogy kint tartózkodása végeztével nem fogja tudni az összes holmiját hazacűgölni egyszerre. Megkérte tehát emberét, hogy ugyan, legyen már kedves egy jó adag ruhát hazavinni magával.
így esett, hogy
- Saját maga csomagolta össze a poggyászát? - kérdezte a vámtiszt.
- Igen - felelte Hóhér Apu.
- Biztos abban, hogy más nem férhetett hozzá?
- Igen.
- Nem hagyta egy percre sem őrizetlenül?
- Nem.
- Nos, rendben. Kérem, nyissa ki!
Hóhér Apu kinyitotta.
A bőröndből előkerült egy tucat melltartó és tangabugyi. Ezután következett két selyem hálóing, egy baby-doll és néhány szoknya. Végül pedig egy epilátor.
A vámtiszt tetőtől talpig végigmérte a közel két méteres, százharminc kilós, szőke monstrumot, és kérdőn felhúzta a szemöldökét.
Hóhér Apu kajánul elvigyorodott és rákacsintott.
- Nos, azt hiszem, végeztünk - mondta a vámos. A szája széle enyhén remegett - Jó utat kívánok, uram!
::
2006. június 8., csütörtök
Tavasz van.
Tavasz, amikor minden újjászületik, a természet harsogó zöld ruhát ölt, a vér zsibongva rohan az erekben, és még a csúnya lányok is gyönyörűek.
illetve hát
- Szia! - mondta a leányzó a János Kórház parkjában.
- Szia! - dobott be Taxiban Utazó egy frappáns riposztot.
A leányzó ifjú volt, hamvas, üde, és majd' kicsattant, mint... Nos, mint valami, ami majd' kicsattan.
- Nem tudod véletlenül, hogy merre van a sebészet? - kérdezte, aztán felvillantott egy mosolyt, ami láttán Hieronymus Bosch, Pieter Brueghel vagy Gottfried Helnwein azonnal ecsetet ragadott volna. A leányzó fogazata olyan volt, mint a cirkuszkerítés, csak nem piros.
Taxiban Utazó megbűvölten bámulta.
- A fogászat? - kérdezte révetegen - Sajnos nem tudom.
- Nem a fogászat, a sebészet - mondta a leányzó - A fogászaton hál' istennek nincs semmi dolgom.
- Nem, persze... - motyogta Taxiban Utazó, majd nyelt egyet - Miért is lenne?
Most mondja valaki, hogy nem vagyok udvarias.
- Nem vagy udvarias - mondta Halott Cimbi, és letette a telefont.
::